2017.04.30

Bolyongás a fogyasztás labirintusában 7.rész

Tartósítás, feldolgozás…

Friss termények mellett szükségünk van tartósított és feldolgozott élelmiszerre is, mely időben meghosszabbítja felhasználhatóságukat, ízesítve ill. fűszerezve variálhatjuk ételeinket. A kistermelők által való feldolgozási lehetőségek, az un. elsődleges feldolgozások a következő:

  1.  füstölés
  2.  aszalás, szárítás, őrlés
  3.  állat vágása és húsának feldolgozása
  4.  ételkészítés (például: kenyér, tészta, pogácsa, befőtt, lekvár)
  5.  terménytisztítás
  6.  olajos magvak (olajütés), gyümölcsök és zöldségek préselése, pasztörizálása

A feldolgozott élelmiszer egy nagy területe az élelmiszeriparnak, mely az elmúlt évtizedekben a szintetikus módon előállított aromák, színezékek és egyéb adalékanyagokkal tud az élelmiszeripar bármit, bármiből létrehozni. Látható a boltok polcain, hogy az élelmiszeripar mennyivel többszörösét kínálja az élelmek fajtájában a feldolgozási módok által…

Mára oly mértékben megnövekedett az adalékanyagok száma és felhasználtsága, valamint annak a bizonyossága, hogy valami nincs rendben, hiába a törvényi rendelet ezen szerek falhasználhatóságának mértékéről, a sok egészségügyi szabály mellett is egyre több a beteg ember, akik egészségromlása ide vezethető vissza.

Oly mértékben meglódult a vegyipar szerű élelmiszerek száma és fajtája, hogy nem kis kihívást igényel a dolgok megértése. Kérdés, hogy vajon mi a jobb a szerves anyag, vagy annak a szintetikus megfelelője. Az egyre több mesterséges anyag a szervezetünkben vajon mit hoz létre?  Felszívódik-e, hasznosul-e, vagy esetleg az immunrendszer fokozott munkáját igényli azok lebontása? A sok allergiás reakció, illatra, színezékre, tartósító anyagokra arra engednek következtetni, hogy kell itt lennie valami összefüggésnek.
Megint csak a teljessége igénye nélkül, nézzünk egy pár dolog mögé…

 

Mi is az eredete a szintetikus anyagok megjelenésének?
 
Jó messzire kell visszamennünk, egészen ipari forradalom idejére, ami akkor magával hozta a kőszén nagy mennyiségű felhasználását, melynek egyik mellékterméke a kátrány volt. Sokáig ez az anyag egy terhet jelentő anyagnak számított, mely a gázgyárak és kokszolók környékén pusztította a növényzetet, egyik felhasználási módja volt a vasúti talpfák, majd faanyagok impreglálása, mely haszna valóban abban állt, hogy a fát így az oxidásciós folyamatokkal szemben ellenállóvá tették. Mivel a kátrány nem ég olyan könnyen, nem volt alkalmas üzemanyagnak a belső égésű motorokba, és mivel nem rendelkeztek megfelelő viszkozitással, nem voltak kenőanyagként sem használhatók. Mindaddig amíg a fejlődő technika el nem kezdte hasznosítani, mára pedig a kémiai iparunk alanyagává vált.

 

Hogyan is?

A kőszén többszöri desztillálása során képződik a parraffin, a szilárd termékek mellett, mely mint neve is jelenti parraffin= affinitás nélkül, azaz ez az anyag annyira halott, hogy a legerősebb savakkal, lúgokkal is ellenálló. A később megjelenő kőolaj, melynek a szakaszos desztillációjaként is szintén a parraffinsor termékei jönnek létre: bezin, petróleum, parraffinolaj és parraffin is hasonló tulajdonságokat mutat.

Felhasználhatóságukban akkor tört meg a jég, mikor sikerült koncentrált kénsav és salétromsav keverékével egy olyan szert találni, amely képes volt a ciklo parraffinokat ( gyűrűs szerkezetű parraffin) megtámadni. Egész pontosan az első siker az volt,

mikor a benzolt, nitrálsó keverékével egyesítve nitro-benzolt, illata miatt keserűmandula olajnak elnevezett anyagot hoztak létre. A nitro-benzol egy jellegzetes aromájú anyag, az első, az aromás vegyületek kémiájában. Az ebből létrejött különféle szintézisek ma az új anyagok millióit eredményezi.

 

A következő lépés a szintetikus festékanyagok megjelenése volt, nitrobenzol hidrogénnel történt redukciójával analin jön létre, mely az első kékes színű szintetikus kátrányfesték. Nem sokáig tartott mire rájöttek, hogy a színezékek melléktermékei hatással van az emberi szervezetre, és elindult az első szintetikus gyógyszerek korszaka, fenolból szalicil készítményeket állítottak elő, mint az aszpirint. Aztán jött a kemoterápia, mely a színezékkémiát eredményeit használta fel. Ugyanúgy ahogy a színezék kémiában a benzolmaghoz kapcsolt oldalláncok megváltoztatják a színárnyalatot, sőt ez előre kiszámítható, feltételezett a kemoterápiai is egy hatóanyagot, mely a szervezet plazma anyagával reakcióba lép, és az oldalláncok segítségével a mag hatása variálható.

A színezék gyártás közbenső terméke között édes ízű anyagokat is találtak, így kezdődött meg olyan anyagok gyártása, mely maximális édesítőszer-jelleget mutat. Pl. szacharin, dulcin.
Az egész fejlesztés alapanyaga a nitro-benzol egy aromás vegyület, de innen sok illatanyag fejlesztése indult el, kifejlődött a parfümgyártás iparága, melyek mind valamilyen növényi illatot utánoznak.

Tagadhatatlan, hogy az egész kátránykémia és egész fejlődése az emberi intellektus hatalmas diadala.

 

De milyen úton és milyen áron?

Idézzük figyelmünkbe, hogy a növény növekedési folyamataiban keletkezett illatokat, ízeket, hatásokat képezte le a szintetikus úton megalkotott kátránykémia.

Ha magunk elé képzelünk egy növényt, a természetes anyagképződés mintáját, akkor ezt láthatjuk : induljunk ki a növények szárában megjelenő keményítőből, mely a növekedés folyamán cukorrá alakulva képezi a virág színét, illatát, mézet, olajat és még finomabb hatásikban növényi gyógy szubsztanciákat.
A fejlődés a növényben lefele a szár-levélzet keményítőjéhez képest a gyökérzet cellulóz anyagába vezet , a növény elhalásával és elszenesedési folyamatában szénné válik. Az így létrejövő szénkátrány a biológia nullpont a növényzet felső részében illatozó, színes, gyümölcsöt hozó folyamataihoz képest. Az emberi intellektus ezekből a biológiai nullpontokból varázsolta elő a a természetes anyagok tükörképeit, a szintetikus színezékeket, a szintetikus parfümöt, a szintetikus édesítőszerepeket.

Míg fent megjelenik az élő, a tevékeny, addig lent megjelenik a fantomszerű tükörképe, a kátránykémia. Ebben a föld alatti világban azonban nem a dinamika, hanem az atomvilág, a kiszámítható történések statikája uralkodik.

Egy érdekes kísérletben megnézték, hogyan hat a potencírozás a kétfajta úton előállított, kémiailag azonos anyagoknál. Potencírozás a homeopatiában alkalmazott hígítási folyamat, melyben 1 gr anyagot oldanak fel 9 gr vízben, így egy 10%-os oldatot kapva egy bizonyos ideig ritmusosan rázva létrejön az első potencia. Majd ebből az oldatból kivesznek 1 köbcentinyit, és vízzel higítják vissza 10 köbcentire és újra rázni kezdik. A 2., 3. … potencírok keletkezik, melyben a hígított anyag már csak 1 ezreléknyi. De mégis tény, hogy a 3. pontecírozott oldat hatásában nem ugyanaz, mint az 1 ezreléskes híg változata. Erre kísérleteket is végeztek, csiráztattak magvakat a két hasonló oldatban és azt tapasztalták, hogy másképp csiráztak a növények.
A potencírozott oldatban ahogy csökken a száraz anyag mennyisége majd eltűnik az anyag testileg, kémiailag úgy lép fel egy biológiai hatékonyság.
Az 1 ezrelékes oldatban pedig teljesen eltűnik az eredetileg oldott anyag.

Ugyanígy potencírozott  szintetikus benzoésav nem hat többé az élőre, csak addig teszi ezt míg durván anyagilag létezik. A szintetikus anyagok tehát csak allopatikusan hatnak, homeopatikusan már nem. Ezek az anyagok kiesnek a Föld és Kozmosz közötti mindenféle hatásokból, ritmusokból. Az ilyen szintetikus anyagok a természetes anyagokkal kémiailag teljesen azonosak lehetnek, biológiailag mégis alapvetően különböznek tőlük.

A hétköznapi életben minden oldalról körülvesznek minket a kátránykémia termékei, foglalkoznunk kell tehát vele. Természetesen nem értékítéletet kell mondanunk ezen anyagokról, de meg kell ismernünk az erőket, amelyek a folyamatok mögött állnak.

És ha figyelembe vesszük a mai embernél fellépő érzékenységet a szervetlen anyagok hatásaira, akkor valószínű ésszerű azokat minél kevésbé, minél ritkábban használni. Az élelmiszeripar csodás termékei kudarcot vallanak az egészséges táplálkozás területén.

Felhasznált forrás: Dr Rudolf Hauscka Szubsztanciatan c. könyve.

Share on FacebookOszd meg másokkal is!